Kosztolányi Dezső: PLÉHKOSZORÚ
lóg a boltocska ajtaján,
egy kis halottra vár talán.
elmúlt az ősz, el a hideg,
nem kellesz már te senkinek.
sírokra sem jó, szomorú,
szegény, bitang pléhkoszorú.
csak pléhlevél, pléhnefelejcs,
ha kell rá gyöngy, egy könnyet ejts.
azt gondolom, hogy megveszem,
szívemre halkan ráteszem.
rozzant, poros a levele,
húsz krajcár... Ennyit érek-e?