Kosztolányi Dezső: BOLDOG, IHLETES NAPJAIM
lázas az idő.
Látom az órát.
azt, amely siet, azt, amely késik.
Hallom az óraütést és a harangot,
álmomban is.
Érzem a percet.
Észreveszem a csöndes ebédlőn
villa, kanál közt a kést, az ölő kést,
mely sorsokat bont meg, kettévág mindent,
a szájon a jelt, mely egy életet tár föl,
a szóban a kardot.
lázas az idő.