Kosztolányi Dezső: RÓZSASZÍN LÁMPA
lángol a ködből,
a harmadik vagy negyedik emeletről
egy rózsaszín lámpa.
háztetők zavarában,
fönn a telefondrótok közt, a sötétben,
mint a mennyország,
mint gyermekkorom kis betlehemje,
mint az ismeretlen szerelem
elveszett paradicsoma.
tollászkodik alatta,
fejfájósan kavarva rumos teáját,
sűrű cigarettafüstben
olvasva egy
ponyvaregényt?
az ócska, színes papírronggyal
elrontott életét?
és céltalannak látszik az utam,
úgy nézek erre az ablakra,
mint egy kutya
s ha fölmennék, talán
örökre ott maradnék.