Kosztolányi Dezső: AZ ŐSZ HONVÉDEK
AZ ŐSZ HONVÉDEK
A régiségtárt őrizik még
megtörve, búsan, kedvtelen,
mindannyi egy leomló, csonka oszlop,
melyről a csillogó zománc lefoszlott,
egy mindég új s szent régiség,
egy sor világtörténelem.
megtörve, búsan, kedvtelen,
mindannyi egy leomló, csonka oszlop,
melyről a csillogó zománc lefoszlott,
egy mindég új s szent régiség,
egy sor világtörténelem.
És ősz szakállukból figyelnek
az ifju népre mindenütt,
az égre hitlenül könnyezve néznek
s roskadva dőlnek le az agg vitézek,
zokogva, átkozódva és
rázván öreg, fáradt fejük...
az ifju népre mindenütt,
az égre hitlenül könnyezve néznek
s roskadva dőlnek le az agg vitézek,
zokogva, átkozódva és
rázván öreg, fáradt fejük...
1906
