Kosztolányi Dezső: EGY OROSZ LEÁNYHOZ
EGY OROSZ LEÁNYHOZ
Észak fehér, hideg leánya,
te gyenge, halvány hóvirág!
Nézlek soká, búsan csodálva,
s kínzó menyország nézni rád.
te gyenge, halvány hóvirág!
Nézlek soká, búsan csodálva,
s kínzó menyország nézni rád.
Pokol-szemed halálitélet,
holló hajad hulló korom,
gőgös fagyod perzselve éget
s a porba nyomja homlokom.
holló hajad hulló korom,
gőgös fagyod perzselve éget
s a porba nyomja homlokom.
Olyan fehér vagy, mint a hósík,
a végtelenbe elvesző...
Árnyas hajadba ringatózik
egy tünde liliom-mező...
a végtelenbe elvesző...
Árnyas hajadba ringatózik
egy tünde liliom-mező...
Belátsz szorongatott szivembe,
kacagva nézed kínomat,
s azt hirdeted mosolygva szerte,
nincsen tenálad boldogabb.
kacagva nézed kínomat,
s azt hirdeted mosolygva szerte,
nincsen tenálad boldogabb.
Nem bánt a könnyü és az emlék
és nem sebez a fájdalom. -
Mondd mégis, mégis, mért szeretnék
megfagyni hűs jégválladon?
és nem sebez a fájdalom. -
Mondd mégis, mégis, mért szeretnék
megfagyni hűs jégválladon?
1905
