Kosztolányi Dezső: KÉK VIRÁGOK KÖZT
KÉK VIRÁGOK KÖZT
Hogy búsan a vonatra szálltam,
lenn volt az éji szürkület
és a sötét mezőkre nézve,
szóltam: "Mi rossz tenélküled."
lenn volt az éji szürkület
és a sötét mezőkre nézve,
szóltam: "Mi rossz tenélküled."
Nappal van... A vasút a rétet
ujjongó kedvvel futja át,
friss illat árad messze-messze,
körül virágzó tarkaság.
ujjongó kedvvel futja át,
friss illat árad messze-messze,
körül virágzó tarkaság.
A szélbe kék virágok ingnak
s én tőlük félve kérdezem:
"Kék lányszemek, kéklő virágok,
felkelt-e már hű kedvesem?"
s én tőlük félve kérdezem:
"Kék lányszemek, kéklő virágok,
felkelt-e már hű kedvesem?"
A kék virágok integetnek:
"Most kel fel épp hű kedvesed,
rád gondol és a szíve úgy fáj,
szemei könnytől nedvesek!"
"Most kel fel épp hű kedvesed,
rád gondol és a szíve úgy fáj,
szemei könnytől nedvesek!"
1906
