Kosztolányi Dezső: ÁLMODÓK A FÖLDALATTIN
Szemük ködös lesz, amidőn
tűnődnek Sorson és Időn,
amely megint tovább szaladt ím.
nem hallja, megy az állomásig,
útjába sincsen annak-ennek.
A gondolatjuk is halad,
baktatva, lassan, hallgatag.
Nincs bennük ábránd, néma, vad kín.
Nem kell nagyon álmodni nékik
a föld alatt.
A céljukat úgyis elérik.