Kosztolányi Dezső: AZ EMBER
AZ EMBER
Matthias Claudius
Foganta és nevelte
csodásan asszony őt,
jő és nem érti lelke
e siralommezőt,
vágyódik és epekszik,
bús könnyeket törül,
bőségbe, gondba fekszik
és reszket és örül,
sejt, oktat irgalomból,
Mindent, Semmit se hisz,
épít, dühöngve rombol,
tünődik éjben is,
nő, sorvad, alszik, ébred,
sötét haján penész
és él vagy nyolcvan évet,
addig tart az egész.
Aztán a sírba dől le
és ott marad örökre.
csodásan asszony őt,
jő és nem érti lelke
e siralommezőt,
vágyódik és epekszik,
bús könnyeket törül,
bőségbe, gondba fekszik
és reszket és örül,
sejt, oktat irgalomból,
Mindent, Semmit se hisz,
épít, dühöngve rombol,
tünődik éjben is,
nő, sorvad, alszik, ébred,
sötét haján penész
és él vagy nyolcvan évet,
addig tart az egész.
Aztán a sírba dől le
és ott marad örökre.
