Kosztolányi Dezső: BALLADA AZ ÁLOMRÓL, A SZÉLRŐL ÉS A DALRÓL
BALLADA AZ ÁLOMRÓL, A SZÉLRŐL ÉS A DALRÓL
Rudolf Borchardt
Kiűztem az árnyak sötét hadát,
mik tűzhelyem kihült hamvába fúttak.
A lelkem a szobámba hívtam át
s ő jött súrolva a holdfényes útat,
jó szellemek vezették útja árnyán.
Reccsent az ajtó? Csörrent az avar?
Zengett a tornác, pattogott a párkány?
Ó, némán jött az álom, szél, a dal.
mik tűzhelyem kihült hamvába fúttak.
A lelkem a szobámba hívtam át
s ő jött súrolva a holdfényes útat,
jó szellemek vezették útja árnyán.
Reccsent az ajtó? Csörrent az avar?
Zengett a tornác, pattogott a párkány?
Ó, némán jött az álom, szél, a dal.
Halkan lebegtek, mint nagy madarak,
majd tűzhelyemhez csöndesen leszálltak,
borzongva fújták szárnyuk, hallgatag,
lerázva a köd-harmatot s az árnyat.
Dalolt a dal: "Itt a zene s az ének.
Kinek a kedve néma vágyba hal,
ajkat s ölet adunk mi a szegénynek" -
így énekelt az álom, szél s a dal.
majd tűzhelyemhez csöndesen leszálltak,
borzongva fújták szárnyuk, hallgatag,
lerázva a köd-harmatot s az árnyat.
Dalolt a dal: "Itt a zene s az ének.
Kinek a kedve néma vágyba hal,
ajkat s ölet adunk mi a szegénynek" -
így énekelt az álom, szél s a dal.
Fehér fűzfán aludtam csöndesen -
levegőházban szellők gyülekeztek -
- Álom-apót lestem a mélybe lenn,
hol álmodik a hét fekete herceg -
- tengerbe buktam s a víz habja zajgott,
mint szélbe búgó, gyenge húr fuvall.
Hárfázott a szél s zengtek a kürtök, a kagylók -
"Ó, tenger, fűz, álom, szél, ifjú dal."
levegőházban szellők gyülekeztek -
- Álom-apót lestem a mélybe lenn,
hol álmodik a hét fekete herceg -
- tengerbe buktam s a víz habja zajgott,
mint szélbe búgó, gyenge húr fuvall.
Hárfázott a szél s zengtek a kürtök, a kagylók -
"Ó, tenger, fűz, álom, szél, ifjú dal."
AJÁNLÁS
Az éjszaka jön, harmatos az ösvény,
szállj balladám a holdba föl, hamar.
Hallgass a fáknál, mély haboknak öblén -
az ének álom, szél és pára, dal.
szállj balladám a holdba föl, hamar.
Hallgass a fáknál, mély haboknak öblén -
az ének álom, szél és pára, dal.
