Kosztolányi Dezső: MÉLAKÓR
magába hull
és elfehérül,
társtalanul.
vár s félve-fél,
neki a kert
búról mesél.
nem lel barátot,
arcán a jegy
s az átok.
elhervadoz,
már rágja is
a rossz.
vak égbe néz,
itala lúg,
lege penész.
magukban ülnek,
fejük titkon
lecsügged.