Kosztolányi Dezső: REGGELI MÁMOR
Verem a csípőmet s előre
csábít a víz. Nevet a szappan.
Szomjúhozom a levegőre.
hogy fürdhetek, ülök a vízben.
Fényes cipőm is epedően
"Nagyságod" mondja minden ízben.
Lelkem kalandra, szerteszét vágy,
hozzák-viszik kóbor szeszélyek
s elfog valami szörnyű étvágy,
hogy reggelizzem s éljek, éljek.