Kosztolányi Dezső: TOILETTE
szikra gyúljon utadon, ezernyi, -
jőjj rohanva, két karod kitárva!
Kastélyomba nem jut el piperkőc -
tépd le az uszályod - bérceken jössz, -
csak rövid szoknyában jó szeretni!
mert magányos künn az éj az erdőn.
Legszebb vagy te sápatag-mezítlen,
csillagos, derengő párafénynél.
Messze szarvas bőg, sötét az éjfél
és vidám kakuk kacag esengőn.
És aléló tested egyre bágyad.
Szíved ugrál, vágyad el nem űzöd!
Két karom vadul magába foglal -
ahogy megszülettél! - le a ronggyal! -
s az egész föld a menyasszony-ágyad.