Kosztolányi Dezső: VERS
VERS
Theodor Däubler
Az éjen át is tart a bűvös naplemente,
kísért a csarnokon a fénye és a bolton
lámpák kacérkodnak s köröttük éji mente:
utolsó híreket jelez a láng sikoltón.
Reklám-kacat cifráll, tűzoszlop ég remegve,
s vörös seb vérzik a hírlap-ablakba folyton.
A csillagos varázs nem nyűgzi le a várost,
az ember és az éj sápadva szembeszáll most.
kísért a csarnokon a fénye és a bolton
lámpák kacérkodnak s köröttük éji mente:
utolsó híreket jelez a láng sikoltón.
Reklám-kacat cifráll, tűzoszlop ég remegve,
s vörös seb vérzik a hírlap-ablakba folyton.
A csillagos varázs nem nyűgzi le a várost,
az ember és az éj sápadva szembeszáll most.
Kéklő narancsgúlán liláló fény cikázik
s aranylik illatos tűzben datolyák halma,
lágy béke ez a fény, el is csitul a láz itt,
a jó gyümölcs vérzik, átlátszón, lágyan alva,
mint messze bűvölet nevet reád a másik,
a citrom a ládán és távolabb az alma,
villanygömbök között banánok dús halomba,
jeges mezők fényén, üveglő, déli pompa.
s aranylik illatos tűzben datolyák halma,
lágy béke ez a fény, el is csitul a láz itt,
a jó gyümölcs vérzik, átlátszón, lágyan alva,
mint messze bűvölet nevet reád a másik,
a citrom a ládán és távolabb az alma,
villanygömbök között banánok dús halomba,
jeges mezők fényén, üveglő, déli pompa.
