Kosztolányi Dezső: HOLLAND TÁJ
a nedves ég alatt hallgatva gyászol.
S a sok mező oly néma, árva, távol
a viharos ég is sötétedik.
az égerfák csüggedve lehajolnak,
mint hogyha gyásznak, éji borzalomnak
borús sejtelme szállna mindenütt,
egy házikó a nyárfasor között
s egy óriás malom forog zokogva.
gondolkozóan, búsan, álmosan
bukik le-föl a hófehér vitorla.