Kosztolányi Dezső: SZENT ABBONDIUS
szelíden égnek a bús Alpesek.
A jéghegyek, a boldog óriások
arcáról izzó rózsafény pezseg.
kígyózva száll a kék és lenge füst.
Vizgyöngy ragyog a nap gyémántos fényén
s a rét smaragdján a patak ezüst.
lányok dalolni szent Abbondiusnak,
fönn mormol a folyó és zúg a fenyves.
pilláim a válás könnyében úsznak,
mert szép a föld és oly rövid az élet.