Kosztolányi Dezső: SZÜRKE SZELÍD NAP VOLT
mint bágyadt női kéz kelt a beteg estve.
szomorúak voltak, a gyásztól ijedtek.
a kacajt márványló vállal eltakarták.
fagyosan csillogtak, mint a kigyópikkely.
frizurák súroltak egy-egy tüzes arcot.
csak a kert, csak a kert, az hallgatott mélyen.
Hosszú fehér ruhák a lépcsőn lebegtek.
szégyenkező bíbor festette az eget.