Kosztolányi Dezső: Tréfás ujjgyakorlat
s toppanj be hozzám egyszer majd, ha langy a
nyár, életem tündéri, régi rendje,
pillére lelkemnek, tartó-gerendje
s áldott zavarja, nyugtató kalandja,
kitől a lárma erdők tiszta csendje
és szép a förtelem s a föld varangya,
való, mely a vágyat fölülmulandja,
csóktól, álmoktól duzzadó kelengye,
ábránd-búzából fölrakott kalangya,
hogy gyűjtenék veled, egyetlenegy te,
szorgalmasan dolgozva, mint a hangya.
elment az amazonnal.
ő adós a haszonnal.
ide-oda bujkált.