Kosztolányi Dezső: SZEPTEMBER ELEJÉN
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius
és nem reméli már, hogy újra győz.
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy egy az élet, a kezdet s a vég.
el kell veszítenem. A bölcseség
nehéz aranymezébe öltözöm
s minden szavam mosolygás és közöny.