Kosztolányi Dezső: A TEMETŐBEN
a nyugvó nap mosolygó fénye reszket...
Valaki jön, mély gyászban, haloványon
és néz, csak néz, néz egy ledőlt keresztet.
csalogány szól a bokrok rejtekében...
Éjfélt ütött. - Susogás, - jő a másik...
S átöleli halványan, hófehéren...