Kosztolányi Dezső: ALTATÓDAL
kis szíved halkan ver értem,
hangja gyenge mint patakzaj,
ámde én megértem.
az ragyog kéklő szemedben,
hogy csupán anyádért élsz te,
angyalom, szerelmem.
hogy majd fellobog
s tőle elsötétül
tiszta homlokod.
a mennyhonba át.
S hidd, hogy nem fogsz mást szeretni
mint szelíd anyád.