Kosztolányi Dezső: DEMOSTHENES
dadogva és hebegve szónokol,
nagy lelke hánykolódik lázba, tűzbe
s úgy áll a parton, mint egy kőszobor.
lassan halad, de fáradatlanul;
pilkát köt a nyelvére, szirtre mászik
s a lángszívű tudó - tanul, tanul.
és lelke háborog, miként a tenger,
mely forradalmasan buzog előtte.
s már félve hallja a hab, mint beszél
az óceán zúgását túldörögve.