Kosztolányi Dezső: R. GY. SÍRJÁN
boruljatok egybe.
Legyen álma áldott, kit e virágszőnyeg
szeretettel fed be.
milyen fájó érzet!
Lábánál a sírnak egy kis fejfa, rajta:
élt tizenhét évet.
bomlékony, avatag.
Ma lángoló tűzvész rohan ereinkbe,
holnap: a hant alatt.
sírhalmomra léptek,
keresztemre nézve nem zokogjátok-e:
élt tizenhét évet?