Madách Imre: Áldás, átok
Áldás, átok
Mosolyg az ég! mosolya éltető,
Imádja azt az ébredő világ!
Feléje nyujtja lenge könnyeit,
Tavasz fuvalmban, mindenik virág.
Imádja azt az ébredő világ!
Feléje nyujtja lenge könnyeit,
Tavasz fuvalmban, mindenik virág.
Imám is égbe száll; ha az mosolyg
Bus életemnek kínos útjain !
S az ég mosolya bánatomra száll,
Dicső szemének kék sugárain!
Bus életemnek kínos útjain !
S az ég mosolya bánatomra száll,
Dicső szemének kék sugárain!
Üvölt az ég, lesujtva átkait,
Borúba fúl a néma láthatár,
S a tar mezők lesorvadott körén :
Körülrepűl a sárguló halál !
Borúba fúl a néma láthatár,
S a tar mezők lesorvadott körén :
Körülrepűl a sárguló halál !
S borzalmiban zajos imát kiván,
A föld üvöltve zúgja azt felé,
S imát rebeg szivemnek érzete,
Szemének, az ha üdvöm elvevé.
A föld üvöltve zúgja azt felé,
S imát rebeg szivemnek érzete,
Szemének, az ha üdvöm elvevé.
