Madách Imre: Hattyúdal
Melyeket csak a halál szakaszt,
Rózsaszálak a gyönyörűségek,
Melyeket egy őszi szél hervaszt.
Berzsenyi
Én szebb hazába, jobba távozom;
Hol megtörik a sors nehéz dagálya,
Hol őt örök szerelmbe birhatom !
Köröd nekem egy néma puszta sír;
Hol az enyészet gyászos éjjelében
Nincs egy virág sorvadt keblének ír.
Letört szivemnek gyászos éneke,
És énekemnek mindenik szavával,
El-elreped szivem egy érzete.
S a lámpa fénye csak halálra hull,
Amíg kiégve végső szikrajával,
Szivünk egére síri éj borúl !
Határodon dacol az érzelem !
Mely véghetetlen, mint az ég hatalma :
Mint az élet, túl e földteren.
Isten veled te bús világ határ!
Amott sugárzik a remény világa,
Ott engemet egy édesb sors talál.