Madách Imre: Remény
Ez egy reményre bíztam a jövőt!
S e nagy reményért mindent bécseréltem
Oly bóldogúl : mert hittem a Dicsőt !
Melyről egy égre széttekintheték,
S öröm derítte néma éjszakámot
Keblembe volt az üdv, az égi bék !
Mint Aetna keble, dulva önmagán,
Hamvából többé nem kel új reményre,
S a puszta élet áll csak sírfokán.
S reményt ragyogva, áll a börtönűr,
Míg békementő arculatja szállong,
A síri csendbe biztosan körűl.
Vérengzve a tavaszkorú remény,
Míg bajnokit az öntudat vezérli,
Hogy égbe tör, magasra száll a rény !
Mit bírni, s vesztni nyujta énnekem,
Reményem él, nem orza el határzat
S a sír ölében kél remény-egem.