Madách Imre: A galambok
Kis galambok szállva szállnak,
S míg magadhoz bébocsájtod,
Turbékolva ott kopognak,
Símulnak fehér kebledre,
Míg ismét tova repülnek,
S nem tudod, hogy honnan, merre.
Mindenik egy-egy őrült vágy,
Vérző szívben kelt ki titkon
S fészkét törve messze elszállt.
Megnyugodott ablakodban,
Hagyd csak, hagyd tovább repülni
S ne is tudd, hogy merre, honnan !