Madách Imre: A leány és a rózsa
A kis leányka áll,
Nyiló bimbócskaként
Hajnal sugárinál.
Hó ujjai alatt -
Virág, virág után
Lesz hulló áldozat.
Élvezz, itt díszlek én,
Eldobsz, ha hervadok
Keblednek melegén.
Hévvel utána nyúl,
A rózsa eltörik,
És harmatkönnye hull.
Ismét a rózsatő,
Ismét ott áll a lány,
De halvány, szenvedő.
Ott hervad arcain,
A harmat ott ragyog
Veres szemhéjain.
Én meg nem fosztalak,
Hogy csókold keblemet
Aztán eldobjalak.
Csak mostan érezem -
S mint néked, uj tavasz
Jaj, nem virul nekem !"