Madách Imre: A sirató
Kopár sírnál viraszt?
Ki az, ki gyásznemtő gyanánt
Könnyel borítja azt?
Részvétlen nyargal el,
A puszta sírt virággal, ah,
Ki ékesíti fel ? -
Hű kedvesed fedi
És emlékére hullanak
Szemednek könnyei?
A gyermek nyugszik itt,
S hozzája hordja az anya
Játékúl gyöngyeit ?
Hű férjem, gyermekem,
De óh, ne hidd halálukon
Hogy gyáván könnyezem.
Szentelt zászló alatt,
Ilyen halál nekik babért,
Nekem nyugalmat ad.
Hazámnak és nekem,
Anélkül hogy sírjok felett
A hon szabad legyen.