Madách Imre: Angyal és lány *
Angyal és lány *
Genezis VI. 2.
Szebb a lány mindennél, ami csak van,
Szebb bizonnyal, mint a mennyek üdve;
Vagy mért jöttek volna hajdanában
Lányt szeretni égből angyalok le.
Szebb bizonnyal, mint a mennyek üdve;
Vagy mért jöttek volna hajdanában
Lányt szeretni égből angyalok le.
Ott hagyák az égnek csillagékét
Pillantásáért a lány szemének
Ott hagyák a csillagok zenéjét
Lány ajkán ha megzendűl az ének.
Pillantásáért a lány szemének
Ott hagyák a csillagok zenéjét
Lány ajkán ha megzendűl az ének.
Ázor angyal is ott hagyta a mennyt
S ifjú napsugáron földre szállott.
Szárnya vitte, mígnem egy kicsiny kert
Harmat ékben, hajnalpirban állott.
S ifjú napsugáron földre szállott.
Szárnya vitte, mígnem egy kicsiny kert
Harmat ékben, hajnalpirban állott.
Reng üdén a lég, a csalogány szól,
Meglepetve állt meg Ázor angyal,
Mind e bájat már ő ismeré jól; -
Más varázslat rengi őtet által.
Meglepetve állt meg Ázor angyal,
Mind e bájat már ő ismeré jól; -
Más varázslat rengi őtet által.
Hárslugasban összesímul az ág,
Közt egy tünde sugár szőke Iányka,
Meglesést nem félő gondtalanság
Igézet gyanánt ömöl reája.
Közt egy tünde sugár szőke Iányka,
Meglesést nem félő gondtalanság
Igézet gyanánt ömöl reája.
Harcra lép korlátozó mezével
Termetének minden moccanása,
A szellő is mézet lopni jő el
S csillan a báj egy-egy új világa.
Termetének minden moccanása,
A szellő is mézet lopni jő el
S csillan a báj egy-egy új világa.
Hasztalan védik fehér karocskák,
Hogyha csillagot csillag takar be,
Hogyha keccsel fedjük a kecset, hát
Ez ragyog most a másnak helyette.
Hogyha csillagot csillag takar be,
Hogyha keccsel fedjük a kecset, hát
Ez ragyog most a másnak helyette.
Gyermekarcán a menny tükre látszik,
Tiszta szíve szerelem világa,
Sejtelemként mely ha vele játszik,
Rózsaszinű álom száll reája.
Tiszta szíve szerelem világa,
Sejtelemként mely ha vele játszik,
Rózsaszinű álom száll reája.
Ázor angyal nézi, nézi - végre
Láthatlan kéz vonja és letérdel,
Szárnya lágy szellőt legyint feléje,
Megcsókolja s mint villám repül el.
Láthatlan kéz vonja és letérdel,
Szárnya lágy szellőt legyint feléje,
Megcsókolja s mint villám repül el.
Felveti szemét a lány - mi érte ?
Messze szélén a kék láthatárnak
Látja még az angyalt percenetre,
Mint éjjel ha csillagok szaladnak.
Messze szélén a kék láthatárnak
Látja még az angyalt percenetre,
Mint éjjel ha csillagok szaladnak.
És az angyal csókja fáj, de édes,
Száz virág kél tőle a kebelben.
A világ mosolygóbb kedvesebb lesz,
A titoknak fátyola lelebben.
Száz virág kél tőle a kebelben.
A világ mosolygóbb kedvesebb lesz,
A titoknak fátyola lelebben.
Értelmet nyer a szelek zúgása,
Alakot nyer a gyors röptű felleg,
Nincsen a földnek rideg magánya,
Elborítván tündértarka szőnyeg.
Alakot nyer a gyors röptű felleg,
Nincsen a földnek rideg magánya,
Elborítván tündértarka szőnyeg.
És az estve újra béköszöntött,
Ázor elhozá megint a csókot;
Szép arára bűvös álmot öntött,
Míg a hajnal pirral messze szállott.
Ázor elhozá megint a csókot;
Szép arára bűvös álmot öntött,
Míg a hajnal pirral messze szállott.
Óh, de szűnknek nincs megnyugovása,
Mely betöltse, nincsen üdv elég nagy,
Még a mennynek is lehull varázsa,
Teljesűletlen vágyat ha nem hagy.
Mely betöltse, nincsen üdv elég nagy,
Még a mennynek is lehull varázsa,
Teljesűletlen vágyat ha nem hagy.
"Teljes fényben egyszer lássalak csak,
Amint állasz Isten trónja mellett;
Vesszek aztán, hogyha kell, e vágynak
Kínja öl meg így - úgy hő szerelmed."
Amint állasz Isten trónja mellett;
Vesszek aztán, hogyha kell, e vágynak
Kínja öl meg így - úgy hő szerelmed."
"Por kebellel e látványt ki bírja?
Vonz a láng s a pille összeporlad." -
"Óh arám, arám, nem nem," sír a leányka
Lány könyűje angyalt is megingat.
Vonz a láng s a pille összeporlad." -
"Óh arám, arám, nem nem," sír a leányka
Lány könyűje angyalt is megingat.
"Hát legyen", s elfordult arculattal
Dicsragyogva szárnycsattogva ott áll,
Felsikolt a lány, ledűl s az angyal
Mint a villám már felhők között jár.
Dicsragyogva szárnycsattogva ott áll,
Felsikolt a lány, ledűl s az angyal
Mint a villám már felhők között jár.
Nem jő többé csókkal látogatni,
Szende álom szűz kiséretében. -
S a leányka sokszor véli látni
Fájó kéjjel a jövő ködében.
Szende álom szűz kiséretében. -
S a leányka sokszor véli látni
Fájó kéjjel a jövő ködében.
Űzi őt világtalan világig
Őrülettel esd, kiált utána;
A világ zománca szertemállik,
Elhagyottság sulyosúl reája.
Őrülettel esd, kiált utána;
A világ zománca szertemállik,
Elhagyottság sulyosúl reája.
Végig sír a pusztán, néha-néha
Békopogtat emberek lakánál,
Majd felordít - és bömböl haragja
Tengerekkel hogyha zord csatát áll.
Békopogtat emberek lakánál,
Majd felordít - és bömböl haragja
Tengerekkel hogyha zord csatát áll.
És az átokverte útazásban
Nem marad csak hangja, többi elvesz.
Ez röpül, röpül, nem tudni honnan,
Vagy hogy a mindenségben hová lesz.
Nem marad csak hangja, többi elvesz.
Ez röpül, röpül, nem tudni honnan,
Vagy hogy a mindenségben hová lesz.
Óh, de szél-árát ki sírni hallja,
Megmeredve elborzad magában !
Mintha érintné őrűlet árnya
S értené, hogy abban mennyi jaj van.
Megmeredve elborzad magában !
Mintha érintné őrűlet árnya
S értené, hogy abban mennyi jaj van.
Ezredévek múltak - néha-néha
Mostan is jő még angyal le hozzánk.
Bóldog az, ki messze nem riasztja,
Kő a szív, angyal melyhez sosem szállt.
Mostan is jő még angyal le hozzánk.
Bóldog az, ki messze nem riasztja,
Kő a szív, angyal melyhez sosem szállt.
