Móricz Zsigmond: CXXIX. ZSOLTÁR Nyomorgásból szabadult Izráel
CXXIX. ZSOLTÁR
Nyomorgásból szabadult Izráel
Nyomorgásból szabadult Izráel
Szorongattak sokat ifjuságom óta,
Még se bírtak vélem.
Szántók szántottanak hátamon barázdát
És patakzott vérem.
Még se bírtak vélem.
Szántók szántottanak hátamon barázdát
És patakzott vérem.
Óh de az Ur igaz, eltördeli vasuk,
Megsötétül napjuk.
Megsötétül napjuk.
Mint háztetőn a fü, a gonosz elszárad,
Mielőtt aratnák,
Sarlózók marokba, kévekötők őket
Hogy ölekbe raknák.
Mielőtt aratnák,
Sarlózók marokba, kévekötők őket
Hogy ölekbe raknák.
Még az utazó sem mond rájuk ennyit sem:
Áldjon meg az Isten!
Áldjon meg az Isten!
