Móricz Zsigmond: ÉDES KICSI BIMBÓM
ÉDES KICSI BIMBÓM
I.
Virág, virág, fehér virág,
illatos, szép, sok, sok virág,
édes, bájos, feslő, nyíló,
Csöpp fiamra hajló, hulló.
illatos, szép, sok, sok virág,
édes, bájos, feslő, nyíló,
Csöpp fiamra hajló, hulló.
Szép kép, színes felejthetlen,
holtig őrzöm a szívemben.
Pompa, ünnep, suttogó szó,
könny és búgás, halkan hangzó;
holtig őrzöm a szívemben.
Pompa, ünnep, suttogó szó,
könny és búgás, halkan hangzó;
Gyászos, rémes, gyilkos, őrült
ijjedelmek ülnek körűl,
nagy, fekete, lomha árnyak,
mik szivemre kínnal szállnak;
ijjedelmek ülnek körűl,
nagy, fekete, lomha árnyak,
mik szivemre kínnal szállnak;
dermedt, hörgő, görcsös jajjok;
bent fúlnak, nem nyerve hangot;
meredt, tompa, hályog szemek,
minden fakó, ónos, remeg;
bent fúlnak, nem nyerve hangot;
meredt, tompa, hályog szemek,
minden fakó, ónos, remeg;
Ájult, meg sem termett eszmék,
mi volt, mi van és mi lesz még!
Élet! Halál! Öröm! Átok!
Ravatalnál állok, állok...
mi volt, mi van és mi lesz még!
Élet! Halál! Öröm! Átok!
Ravatalnál állok, állok...
2.
Hogy eltemettünk kis virágom!
Ment szépen, csendesen.
Az életgép ezt is lejárta,
mint rendesen.
Ment szépen, csendesen.
Az életgép ezt is lejárta,
mint rendesen.
S hogy elnéznélek kis virágom!
Bölcsen. Józan. Tudom
ez rendes. Ez az élet. Így jár
a kész uton.
Bölcsen. Józan. Tudom
ez rendes. Ez az élet. Így jár
a kész uton.
Szép voltál. Nagy. Én kis virágom.
Piros, pufók, remek.
Szél kelt és rá betegség. Véged.
Apád temet.
Piros, pufók, remek.
Szél kelt és rá betegség. Véged.
Apád temet.
És lám. Mi élünk, kis virágom.
Ez így megy mindenütt.
S az is, hogy arccal vág le földre,
amint leüt.
Ez így megy mindenütt.
S az is, hogy arccal vág le földre,
amint leüt.
3.
Üres, kihalt a ház,
Nincs egy szeglet, sarok,
| hol gyász tanyáz... |
| hol jól vagyok... |
Csipkés kocsi ijeszt,
Sok szétszórt semmiség,
| kis szék jegeszt... |
| kacaj, mesék... |
A fácános váza
A nagy virág helyett
| játszóháza... |
| rád ő nevet... |
A hímes szőnyegen
Hogy rád kacag szeme
| csak megjelen... |
| elhalsz bele... |
Zsufolt, lázas a ház,
Minden szeglet, sarok
| hol gyász tanyáz... |
| belém sajog... |
4.
Megzördül a lomb közt.
Meglendül az ág.
A rémület rajtam
átrohan, át.
Meglendül az ág.
A rémület rajtam
átrohan, át.
Csönd és nyugalom van.
Vidám, ami él.
Csak szívem, a sajgó
fél, fél, fél.
Vidám, ami él.
Csak szívem, a sajgó
fél, fél, fél.
5.
Édes párom, gyönyörűm,
lásd az ég nem könyörűl.
Bimbónk, kettő leszáradt,
rajtunk a bánat.
lásd az ég nem könyörűl.
Bimbónk, kettő leszáradt,
rajtunk a bánat.
Párom, mézem, életem,
rés nyíljon a fellegen.
Könnyek árja apadjon,
csókunk fakadjon.
rés nyíljon a fellegen.
Könnyek árja apadjon,
csókunk fakadjon.
Én valómnak szép párja,
lelked a lelkem várja.
Vihar után hő nap ez:
újra virág lesz.
lelked a lelkem várja.
Vihar után hő nap ez:
újra virág lesz.
1909. február 16.
