Móricz Zsigmond: MINT A MEZŐNEK VIRÁGAI
MINT A MEZŐNEK VIRÁGAI
A falu házában nagy a tanácskozás.
Szép nyári délelőtt,
S belép
Egy fiatal pusztai ember.
S a jegyző úr,
Míg megtömi a nagy pipát szakértelemmel,
Az írásokból föltekint
És csöndet int:
Szép nyári délelőtt,
S belép
Egy fiatal pusztai ember.
S a jegyző úr,
Míg megtömi a nagy pipát szakértelemmel,
Az írásokból föltekint
És csöndet int:
- Hát József csak azért hivattam fel magát -
S füstfelleget ereszt -
Megjött a rendelet:
Király őfelsége elválasztotta, hát
Szabad ember lett. Nos mit szól ehez?
S füstfelleget ereszt -
Megjött a rendelet:
Király őfelsége elválasztotta, hát
Szabad ember lett. Nos mit szól ehez?
- Mit szólnék jegyző ur: alássan köszönöm.
S tarsolyában pénzt kutat:
Mi vón a törvény ára?
- Elébb is megtehették vón az urak.
S tarsolyában pénzt kutat:
Mi vón a törvény ára?
- Elébb is megtehették vón az urak.
- Nem úgy megy az fiam, hol ide a király?
Lám a maga boszorkája csak itt lakik a puszta hatban
És még sincs itt, pedig őt is hivattam.
Lám a maga boszorkája csak itt lakik a puszta hatban
És még sincs itt, pedig őt is hivattam.
- Hisz itt van ő.
- Akkor gyűjjön - kiált a jegyző,
És a pásztor kiint:
- Erzsus lelkem, gyere csak egy kicsinyt!
És a pásztor kiint:
- Erzsus lelkem, gyere csak egy kicsinyt!
S belibben egy szép kis menyecske,
Virágos, rojtos, sokszinü
Selyemkendő virit nyakába,
Fényesség gyul ki a setét szobába.
- Adj Isten - bécsicsereg mint parti fecske.
Virágos, rojtos, sokszinü
Selyemkendő virit nyakába,
Fényesség gyul ki a setét szobába.
- Adj Isten - bécsicsereg mint parti fecske.
- No lelkecském - szól rá a jegyző -
Örül-e, hogy szabad?
Örül-e, hogy szabad?
Hogyne örülne kis madár, minden ujjára tiz akad.
5 elnézi őket, milyen szép pár,
Amint a két mezei áll és vár.
5 elnézi őket, milyen szép pár,
Amint a két mezei áll és vár.
- De mondja csak barátom -
Melegen így kezd velük kötődni -
Hiszen úgy látom, már nem is haragszanak.
Hát hogy esett ez a szörnyü harag,
Min tudtak úgy összeütődni,
Hogy a házát se sajnálta rákőtni,
Hogy elhessentsen ilyen madarat?
Melegen így kezd velük kötődni -
Hiszen úgy látom, már nem is haragszanak.
Hát hogy esett ez a szörnyü harag,
Min tudtak úgy összeütődni,
Hogy a házát se sajnálta rákőtni,
Hogy elhessentsen ilyen madarat?
S a férfi megbillen,
Fényes csizmáját csikordítja.
Egyet pödör, s hetyke bajusza
Alól kis szó fakad:
Fényes csizmáját csikordítja.
Egyet pödör, s hetyke bajusza
Alól kis szó fakad:
- Tekintetes uram,
Egy kis trucc az egész...
Mindig a házam hányta,
Hogy így meg úgy.
Egy kis trucc az egész...
Mindig a házam hányta,
Hogy így meg úgy.
De kész
Felcsattanni a kis menyecske:
- Egen?!
Furton-furt borosan
Jött meg nekem ez minden este,
Hun voltál, mit csinálsz, nincs Istened?
És csak ennyit vetett:
Nem a tiéd iszom. Semmi dógod vele.
Mert neki háza vót.
Nekem bizony csak a rajtamvalók.
Felcsattanni a kis menyecske:
- Egen?!
Furton-furt borosan
Jött meg nekem ez minden este,
Hun voltál, mit csinálsz, nincs Istened?
És csak ennyit vetett:
Nem a tiéd iszom. Semmi dógod vele.
Mert neki háza vót.
Nekem bizony csak a rajtamvalók.
- Így vót fiam?
- Így tekintetes ur.
Csak egy kicsit mégis cifrábban,
Mer fel van ám vágva a nyelve.
Nem bírni evvel ütve-verve,
Hát egyszer oszt kikiabáltam:
Ha elszakad belé a lábam
Elválok: menjen rá az egész házam!
Csak egy kicsit mégis cifrábban,
Mer fel van ám vágva a nyelve.
Nem bírni evvel ütve-verve,
Hát egyszer oszt kikiabáltam:
Ha elszakad belé a lábam
Elválok: menjen rá az egész házam!
S a szeme megvillant,
Ökle egyet zuhant.
Ökle egyet zuhant.
S a menyecske szólt:
- Ilyen e téns uram.
- Ilyen e téns uram.
- Jó, jó - nézett rájuk a jegyző -
De hát egymást most nem sajnálják?
Ahogy látom, már meg is békéltek.
De hát egymást most nem sajnálják?
Ahogy látom, már meg is békéltek.
Mosolyog a menyecske szája:
- Hát hogyne békélnénk - szoknyáját riszálja -,
Kanál csördülés nélkül nincs étek,
Megesik az ilyen a házasságba.
- Hát hogyne békélnénk - szoknyáját riszálja -,
Kanál csördülés nélkül nincs étek,
Megesik az ilyen a házasságba.
- Püff neki! - kiált a jegyző -
De már nem házasok.
Nem férj és feleség,
Hát hogy vannak külön?
De már nem házasok.
Nem férj és feleség,
Hát hogy vannak külön?
- Nem vagyunk mi külön.
- Akkor miért váltak el?
S a menyecske ártatlan nézi őt:
- Tekintetes uram,
Nem váltunk ám mi el csak a király előtt,
Nem az Isten előtt.
- Tekintetes uram,
Nem váltunk ám mi el csak a király előtt,
Nem az Isten előtt.
S a pásztor megtoldja:
- Hogy váltunk vóna el:
Gyerek van ám uram
Kettő a bokorba.
- Hogy váltunk vóna el:
Gyerek van ám uram
Kettő a bokorba.
A jegyző harákol,
A pipa szipákol.
A pipa szipákol.
- Nem sajnálja házát?
A fejüket rázzák.
A fejüket rázzák.
- Mér sajnálnám uram?!
Hásze itt az asszony,
Űrá kőtöttem.
Ezt a selyemkendőt az árábul vettem.
Hásze itt az asszony,
Űrá kőtöttem.
Ezt a selyemkendőt az árábul vettem.
S a bogárszemük büszkén összevillant
S a komor világra mosolyogva pillant.
S a komor világra mosolyogva pillant.
- Pásztorok - sercint utánuk a biró,
S a jegyző elméláz a papírról:
- Pásztorok,
Tudják is ők a világ mitől forog.
S a jegyző elméláz a papírról:
- Pásztorok,
Tudják is ők a világ mitől forog.
De ők
Kint járnak már a nap előtt,
Ős szerelemnek kettős ágai,
Mint a mezőnek a virágai.
Kint járnak már a nap előtt,
Ős szerelemnek kettős ágai,
Mint a mezőnek a virágai.
(Kéziratban maradt.)
1931.
