Petőfi Sándor: HALÁLVÁGY
Mélyen fekvőt föld alatt!
Hol nem élnek érzemények,
Hol nincs többé gondolat.
Átok életem felett!
Mért kínozni lángcsapásu
Ostorokkal engemet?
Szállni csillagok fölé?
Hogyha őt a sors haragja
Földön csúszni rendelé.
Mért nincs rajta égi toll?
Mely vigyen, hol a magasban
Halhatatlanság honol;
E világ, mért a kebel,
Megteremtve, hogy lakóul
Örömet fogadjon el?
Föllobogva érzene,
Mért reám e jégtekintet?
Boldogságnak istene!
Mélyen fekvőt föld alatt,
Hol nem élnek érzemények,
Hol nincs többé gondolat...