Petőfi Sándor: MEGÚNT RABSÁG
MEGÚNT RABSÁG
Mindent elkövettem,
Amit lehetett,
Jó remény fejében,
Hogy majd megszeret.
Amit lehetett,
Jó remény fejében,
Hogy majd megszeret.
Féktelen, szilaj volt
Lelkem, mint a tűz,
Melyet a szél meggyúlt
Háztetőkön űz;
Lelkem, mint a tűz,
Melyet a szél meggyúlt
Háztetőkön űz;
És lettem szelíd láng,
Min melegszenek
Őszi estén békés
Pásztoremberek.
Min melegszenek
Őszi estén békés
Pásztoremberek.
Voltam mélybe omló
Bérci zuhatag,
Habjaim robajjal
Szakadoztanak;
Bérci zuhatag,
Habjaim robajjal
Szakadoztanak;
S lettem méla csermely,
Halk, morajtalan,
Kedvemet lelő a
Part virágiban.
Halk, morajtalan,
Kedvemet lelő a
Part virágiban.
Voltam sziklahomlok,
Zordon és magas,
Hol lakott mennydörgő
Villám s büszke sas;
Zordon és magas,
Hol lakott mennydörgő
Villám s büszke sas;
S lettem völgy ölébe
Rejtezett berek,
Melyben csalogányok
Búja kesereg.
Rejtezett berek,
Melyben csalogányok
Búja kesereg.
Voltam... mi nem voltam!
Mivé nem levék!
És a lyányka most is
Csak a régi még.
Mivé nem levék!
És a lyányka most is
Csak a régi még.
Nem, tovább nem űzöm!
Mert ez drága bér;
Tán ily áldozattal
A díj föl sem ér.
Mert ez drága bér;
Tán ily áldozattal
A díj föl sem ér.
Szerelem, lerázom
Fölvett láncodat,
Kedves lánc, igaz, de
Mégis lánc marad.
Fölvett láncodat,
Kedves lánc, igaz, de
Mégis lánc marad.
Most hát lelkem, repdess
Régi szárnyadon,
Merre a szabadság
Végtelenje von!
Régi szárnyadon,
Merre a szabadság
Végtelenje von!
Debrecen, 1843. december
