Petőfi Sándor: ÜRESEN ÁLL MÁR A KANCSÓ...
ÜRESEN ÁLL MÁR A KANCSÓ...
Üresen áll már a kancsó, bort bele!
Ide hamar a javából, be vele!
Ide hamar a javából, be vele!
| Boncidáig folyjon a bor, mint tenger, |
| Ki megállhat még a lábán, nem ember. |
Jer ölembe, kincsem, rózsám, itt a bor!
Ha megittad, csókra kerül majd a sor:
Ha megittad, csókra kerül majd a sor:
| Igyál tehát, ürítsd ki, mert szomjazom; |
| De csókodat, hű csókodat, galambom! |
Kecskemét, 1843. január
