Petőfi Sándor: AZ ÉN SZERELMEM...
Kit fölkeltett a hajnalszürkület,
Hogy édes ének szóljon ajakán
A nap csókjától rózsás föld felett.
Hol csendes tóban hattyúk ringanak,
Fehér nyakok mig bókot integet
A vízbe néző hold sugárinak.
Mit kert gyanánt körül a béke vett,
Hol a boldogság anyaként tanyáz,
S tündérleányt szűl: a szép örömet.
A féltés benne mint haramja áll,
Kezében tőr; kétségb'esés vagyon,
Minden döfése százszoros halál.