Petőfi Sándor: DÁRIDÓ UTÁN
Bort többé sose lássak,
Ha életemben párja volt
Ennek az áldomásnak.
Ment végbe ott közöttünk;
Igaz, hogy a török a bor,
És a magyar mi lettünk.
Hogy harcoltunk vitézül,
Kivált mikor már a király,
Az ész, kidőlt nyergébül.
Dühhel nyakon ragadtuk,
S függtünk letéphetetlenűl,
Mint a pióca, rajtuk.
Mint kortyaink valának,
Megérjük boldogabb korát
A bús magyar hazának.