Petőfi Sándor: EGY ESTÉM OTTHON
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer -
Az isten áldja meg!
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta -
Hja, az idő lejár.
Amint nyelvünkre jött;
Még a szinészetről is
Sok más egyéb között.
Most is nagy szálka még;
Előitéletét az
Évek nem szünteték.
Az a komédia!"
Fülemnek ily dicsérést
Kellett hallgatnia.
Mutatja is szined.
Szeretném látni egyszer,
Mint hánysz bukfenceket."
Mosolygva hallgatám;
De ő makacs fej! föl nem
Világosíthatám.
Egy bordalom neki;
S nagyon, nagyon örültem,
Hogy megnevetteti.
Hogy költő fia van;
Előtte minden ilyes
Dolog haszontalan.
Csak húsvágáshoz ért;
Nem sok hajszála hullt ki
A tudományokért.
Edénye kiürűlt,
Én írogatni kezdtem,
Ő meg nyugonni dűlt.
Állott elő anyám;
Felelnem kelle - hát az
Irást abban hagyám.
Kérdezgetésinek;
De nekem e kérdések
Olyan jól estenek.
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!