Petőfi Sándor: PÁL MESTER
PÁL MESTER
Pál mester ilyformán okoskodott,
És félrecsapta
Szilajhetykén a kalapot:
"Eh, aki adta!
Mire való a feleség nekem?
Nélkűle szabadabb lesz életem;
Elkergetem... az lesz belőle."
És úgy tett, amiként beszéle.
És félrecsapta
Szilajhetykén a kalapot:
"Eh, aki adta!
Mire való a feleség nekem?
Nélkűle szabadabb lesz életem;
Elkergetem... az lesz belőle."
És úgy tett, amiként beszéle.
Pál mester később így okoskodott,
Csakhogy nem csapta
Ő félre most a kalapot:
"Hej, aki adta!
Mégis csak kár volt elkergetnem őt;
Kezében gazdaságom egyre nőtt,
S most elpusztúl... az lesz belőle."
És úgy lett, amiként beszéle.
Csakhogy nem csapta
Ő félre most a kalapot:
"Hej, aki adta!
Mégis csak kár volt elkergetnem őt;
Kezében gazdaságom egyre nőtt,
S most elpusztúl... az lesz belőle."
És úgy lett, amiként beszéle.
Pál mester ekkor így okoskodott,
És félrecsapta
Ismét hetykén a kalapot:
"Eh, aki adta!
Mi haszna minden búm és bánatom?
Ugy sincs sokam; azt is tovább adom,
Tovább adom... az lesz belőle."
És úgy tett, amiként beszéle.
És félrecsapta
Ismét hetykén a kalapot:
"Eh, aki adta!
Mi haszna minden búm és bánatom?
Ugy sincs sokam; azt is tovább adom,
Tovább adom... az lesz belőle."
És úgy tett, amiként beszéle.
Pál mester végre így okoskodott,
S szemére csapta
Keservesen a kalapot:
"Hej, aki adta!
Most már minden, de minden odavan;
Mitévő légyek? Felkössem magam?
Fel, felkötöm... az lesz belőle."
És úgy tett, amiként beszéle.
S szemére csapta
Keservesen a kalapot:
"Hej, aki adta!
Most már minden, de minden odavan;
Mitévő légyek? Felkössem magam?
Fel, felkötöm... az lesz belőle."
És úgy tett, amiként beszéle.
Pest, 1844. december
