Petőfi Sándor: SZOMJAS EMBER TŰNŐDÉSE
Üres már a ládafia?
Üres ám -
Jaj pedig be ihatnám!
Süti a szomjuság napja;
Még meggyul,
Ha rá boreső nem hull.
A felhőből hogyha folyna
Boreső -
Volna! itt a bökkenő.
De eladtam tavaly nyáron,
S az ára
Garatomon lejára.
Kikopott az emberségem;
"Addsza - ne!"
Ilyen szépen főznek le.
Zálogúl majd azt teszem be.
Előre,
Hitvesem fejkötője!
Szerelmetes hitestársam,
S ott véle
Nyúgoszik fejkötője.
Halálodra, én kedvesem?
Könny gördül
Azonnal két szemembül.
Uram bocsá'! borrá válna:
Akkor még -
Hej, akkor többet sírnék!