Petőfi Sándor: A SZERETŐM NYALKA GYEREK...
A SZERETŐM NYALKA GYEREK...
A szeretőm nyalka gyerek,
Alája termett a nyereg.
Ha viszi a paripája,
Gyönyörűség nézni rája.
Alája termett a nyereg.
Ha viszi a paripája,
Gyönyörűség nézni rája.
Gyakran látogat meg engem,
Most is amott jön a lelkem;
Ugy megvágtat paripája,
A négy körmét majd elhányja.
Most is amott jön a lelkem;
Ugy megvágtat paripája,
A négy körmét majd elhányja.
Öregbiró lyánya, szivem,
Mit kukucskálsz olyan igen?
Mit lesed a szeretőmet?
Ugysem szeret ám ő téged. -
Mit kukucskálsz olyan igen?
Mit lesed a szeretőmet?
Ugysem szeret ám ő téged. -
Szállj le, kincsem, a nyeregből,
Vedd ki lábad a kengyelből,
Ereszd meg a terhelődet,
Öleld meg a szeretődet.
Vedd ki lábad a kengyelből,
Ereszd meg a terhelődet,
Öleld meg a szeretődet.
Istenem, be ver a szived,
Mert itt van az enyim mellett.
Szived az én kincsesládám,
Három faluért sem adnám.
Mert itt van az enyim mellett.
Szived az én kincsesládám,
Három faluért sem adnám.
Mulattató, nevettető,
Ha összejön két szerető;
Elbeszélnek végetlenül,
Magok sem tudják, hogy mirül.
Ha összejön két szerető;
Elbeszélnek végetlenül,
Magok sem tudják, hogy mirül.
Jaj de mi zaj van odakint?
Hát biz ott a lovad nyerit.
Hogy elfeledkeztünk róla!
Isten bűnünkűl ne rója.
Hát biz ott a lovad nyerit.
Hogy elfeledkeztünk róla!
Isten bűnünkűl ne rója.
Jól tartottad a lovadat,
De már föl is kantároztad.
Még egy csókot, itt az orcám,
Isten hozzád, kedves rózsám!
De már föl is kantároztad.
Még egy csókot, itt az orcám,
Isten hozzád, kedves rózsám!
Kedves rózsám, isten hozzád.
Adjon isten arany zablát,
Arany zablát a lovadnak,
Aranyos kedvet magadnak!
Adjon isten arany zablát,
Arany zablát a lovadnak,
Aranyos kedvet magadnak!
Dunaföldvár, 1845. szeptember 25 - 26.
