Petőfi Sándor: DRÁGA ORVOS ÚR...
"Látogassa meg csak szívemet;
Látogassa meg, kérem... roszul van...
És gyógyítsa ki, ha még lehet.
Mert ön már többször segíte rajt.
De siessen, kérem, csak siessen,
Még talán elűzheti a bajt."
Nem késett, hanem lesietett,
És megrémült és fejét csóválta,
Meglátván a vérző beteget;
Mit cselekszik ön, az istenért?
Sebe mélyebb s szélesb a Dunánál -
Mért is nem vigyáz magára, mért?
Még talán... talán segíthetek."
Szóla, és a sebet megvizsgálván,
Abba balzsamot csepegtetett.
Balzsamát használja?... hagyjon föl...
Kínom szörnyü... gyógyuljak, vagy haljak!...
A reménység sem gyógyit, sem öl."