Petőfi Sándor: FELHŐ ÉS CSILLAG
FELHŐ ÉS CSILLAG
Mikor isten a férfit teremté,
Homlokára szállt sötét ború,
Nem tudom miért?... csakhogy e borúból
Lett a felhő s égiháború.
Homlokára szállt sötét ború,
Nem tudom miért?... csakhogy e borúból
Lett a felhő s égiháború.
Mikor isten a hölgyet teremté,
Örömében sírva fakadott.
Most is látni ez örömkönnyeknek
Cseppjeit, a sok szép csillagot.
Örömében sírva fakadott.
Most is látni ez örömkönnyeknek
Cseppjeit, a sok szép csillagot.
Cinkota, 1845. szeptember
