Petőfi Sándor: LE AZ ÉGRŐL HULL A CSILLAG...
LE AZ ÉGRŐL HULL A CSILLAG...
Le az égről hull a csillag;
Szemeimből könnyek hullnak.
Szemeimből könnyek hullnak.
Nem tudom, mért hull a csillag?
Könnyeim halottért hullnak.
Könnyeim halottért hullnak.
Csak hull, csak hull könny és csillag;
Egyre hullnak, mégsem fogynak.
Egyre hullnak, mégsem fogynak.
Pest, 1845. január
