Petőfi Sándor: NINCS JOGOM, HOGY...
Mert hiszen nem is vagy még enyém;
Néha mégis szerelemféltés, e
Legborzasztóbb mennykő üt belém.
Elsötétül? nem, sőt meggyulad...
Végitélet van... az alkotó az
Angyalokkal trombitát fuvat.
Agyvelőm reng... szerteszét szakad...
Mert reám is dörg le az itélet:
A te sorsod örök kárhozat!