Petőfi Sándor: BUSÚLNAK A VIRÁGOK...
BUSÚLNAK A VIRÁGOK...
Busúlnak a virágok,
Szegénykék betegek.
Nincs messze már halálok,
Mert a tél közeleg.
Szegénykék betegek.
Nincs messze már halálok,
Mert a tél közeleg.
Miként az aggastyánnak
Megőszült fürtei,
Ugy hullanak a fáknak
Sárgult levelei.
Megőszült fürtei,
Ugy hullanak a fáknak
Sárgult levelei.
Hiába a vidéken
Körültekintenem,
Nincs a nagy messzeségben
Egy zöld bokrocska sem.
Körültekintenem,
Nincs a nagy messzeségben
Egy zöld bokrocska sem.
Van egy! majd elfeledtem...
Lelkem, te vagy, te vagy
A zöld bokor, amelyben
Az ősz nyomot nem hagy;
Lelkem, te vagy, te vagy
A zöld bokor, amelyben
Az ősz nyomot nem hagy;
Rajtad folyvást teremnek
S fognak virítani
A boldog szerelemnek
Örökzöld lombjai.
S fognak virítani
A boldog szerelemnek
Örökzöld lombjai.
Koltó, 1846. október 26. - november 5.
