Petőfi Sándor: TÁVOZOL HÁT IFJUSÁGOM?
Oh bízvást távozhatol,
Nem siratlak. Búcsúm tőled:
Keserű, hideg mosoly.
Úr voltál te, én kutyád;
Korbácsoltál, uszítottál
Egyre tüskén-bokron át.
Száraz csontokat nekem;
S akkor büszkébb voltam, semhogy
Alamizsnád elvegyem.
S halld hozzád végszavamat:
Vidd magaddal emléked, vagy
Vidd magaddal átkomat!