Petőfi Sándor: A KUTYÁK DALA
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!