Petőfi Sándor: CZAKÓ TEMETÉSÉN
Gyűlölség is, ha itt vóna,
Ejtene egy drágagyöngyöt,
Egy könyűt e koporsóra.
Sűlyedt a mély semmiségbe,
Tavasz dől, az ifjuságnak
Tavasza, a sír telébe.
S nem talált egy jóbarátot?
Vagy ki odalépe hozzá,
Eltaszítá őt magától?
Benne miljom embertárs van,
S ő e nagy világban, ő e
Milliók közt állt magában.
Jóbarátja a fegyver lett,
Mely szivéről lesegíté
Az életet, e nagy terhet.
Gyűlölség is, ha itt vóna,
Ejtene egy drágagyöngyöt,
Egy könyűt e koporsóra.