Petőfi Sándor: EGY BARÁTOM AZ IFJÚSÁG...
Maholnap már ez is itt hágy,
S másra, tudom, helyébe nem
Akadok,
Jaj istenem, be magamra
Maradok.
Nem szeret már engem leány,
Vagy ha szeret, én nem tudom
Szeretni,
Kacsintanak, de hiába,
Szemei.
Nem gyűlölök már igazán,
Tán magam sem leszek rosz, de
Mi haszna?
Ha hidegen vállat rántok
A roszra.
Csak e kettő maradjon meg,
Legyek képes, aki hogyan
Érdemli,
Teljes szívből szeretni és
Gyűlölni.